Y generációs szépségápolás en français

téma: saját sztori | 0

Január végén másodszor láttam vendégül francia kozmetikushallgatókat a Szalonban.

Azt mondják, Magyarországon fejlett fürdőkultúrával rendelkezünk, ezért egyes francia kozmetikusképző iskolák ide szervezik az éves tanulmányi kirándulásukat. Nem csak hozzánk jönnek egyébként, minden évben más országot vesznek célba, hogy valamely, a szakmához kapcsolódó szegmensét megfigyelhessék.

Tavaly februárban egy Saint-Maur-des-Fossés-i intézetből jöttek tizenpáran, idén Versailles-ból. Fürdőztek is persze, és mivel az ottani képzésnek nem része a kozmetikumkészítés, én pedig végülis elég jól értek hozzá, és franciául is elő tudom adni, így tavaly arckrémet, idén testápolót és ajakápolót kevertünk velük. Megkóstolhatták a növényi glicerint (uhh!), megtapinthatták a hialuronsavat, megszimatolhatták az igazi argán- vagy a szilvamagolajat, a kakaó és a shea vajat, és meredező szemmel állapíthatták meg, hogy ezek az egekig magasztalt kozmetikai összetevők milyenek a valóságban: illatosak, “büdösek”, édesek vagy keserűek… A többségüknek ez volt az első ilyen tapasztalata.

Nekik ez volt a tanulság, nekem pedig, hogy a nagy mumus, nyelvtől függetlenül minden kozmetikusnak ugyanaz: a végig láb gyanta (nekem ugye cukorpaszta)… A soha véget nem érő molyolás… 😀

A lányok a néhány napos budapesti tartózkodásuk utolsó estéjén mindig étterembe mennek, ahova én is velük tartok, a workshopon nem igazán van idő beszélgetni, és hihetetlenül felemelő érzés ilyenkor a tanáraikat hallgatni, olyan szeretettel beszélnek a szakmáról. Hazafelé aztán elmerengtem a kozmetikusképzés helyzetéről…

Mit kapunk a magyar kozmetikusképzésben és mit a franciában? Szeretném hangsúlyozni, hogy nem látok rá (még!) a teljes francia tanmenetre, így csak a pillanatnyi gondolataimat szeretném megosztani inkább érdekességképpen.

Fürdőkultúra itt és máshol

A fürdőkre a franciák a wellness részeként tekintenek, míg nálunk inkább gyógyászati célból látogatjuk őket, ha egyáltalán. Amit hihetetlenül irigylek, hogy a francia rendszerben külön oktatják a spa-k és a hammamok világát, a thalassoterápiát (a tengervizes testkezeléseket), és a kozmetikusképzés része a PARFÜMÉRIA is! Sárgulok, na. A drogériákban nem kereskedelmi végzettségű eladókat alkalmaznak, hanem kozmetikusokat. Wow. Ez bizony profizmus!

De nem csak ezen a területen lenyűgöző a hozzáállásuk. Most hallottam például először róla, hogy létezik olyan kitüntetés, hogy Franciaország legjobb mestere, a tavalyi csoport tanára idén pályázik kozmetikus kategóriában. Erre a minősítésre a legkülönbözőbb szakmákból jelentkeznek: külön kategóriában indulnak fodrászok, brillcsiszolók, szőnyegszövők, szakácsok, kesztyűkészítők, kárpitosok, csokoládéművesek, és még számos más területen tevékenykedők is… Hát én ezt imádom! Kevés felvillanyozóbb dolog van számomra, mint egy szakember, aki szerelmes a szakmájába!

Édes-savanyú

Van olyan, ami viszont közös a két ország képzésében.

Az egyik, hogy a kozmetikumkészítés nálunk még csak-csak, de Franciaországban egyáltalán nem a tananyag része. Vajon akkor mégis kik találják ki a kozmetikumokat?… És akik kozmetikumot készítenek, azok vajon hány ember arcát érintik meg, és diagnosztizálják mielőtt kitalálnak egy-egy receptúrát? Nehéz ezt elképzelnem…

A másik közös a nemzetközi bőrgyógyászati és kozmetikai szakirodalom ismerete vagy nem-ismerete. Ahogy láttam, a francia kozmetikustanárok sem igazán beszélnek idegen nyelveket. 😊 Nekik persze könnyebb, hiszen Franciaország a divat és a szépség központja, a szakirodalom nem elhanyagolható százaléka már eleve franciául íródott, így ők végül is megengedhetik maguknak ezt a luxust.

Magyarország szépségápolási történetében viszont csaknem egy generáción át tabu volt a nőiesség minden formája, a francia történelemben pedig a szépség folyamatosan központi kérdés volt. Így aztán nem történik meg olyan, hogy egy francia lány úgy lépjen ki az életbe, hogy ne tudna egy csokorra való titkos szépségápolási trükköt felmutatni, amit az anyukájától tanult, aki azt szintén az anyukájától tanulta.

A konzultációk során azt látom, hogy a hazai Y generációnál ez komoly gond, a mai harmincas nőknek gyakorlatilag fogalmuk sincsen, mi alapján állítsanak össze egy arcápolási rutint maguknak (s hogy egyáltalán létezik ilyen!), vagy hogy milyen igényei vannak a bőrnek… 🙁 Nem tudjuk, mire való a peeling, a tonik, és így elég nehéz tudatos döntést hozni a kozmetikumaink kiválasztásánál. Sajnos csak az első ráncok megjelenésekor döbbenünk rá, hogy igazából gőzünk sincs, mit is kellene kezdenünk az arcunkkal.

Ha szeretnél személyre szabott, márkafüggetlen arcápolási tanácsadást, kérj időpontot a facebook oldalamon.