Az én történetem

téma: tudatosság | 0

Kamaszkorom óta mániákus kozmetikushoz járó voltam. Bár soha nem volt különösebben problémás a bőröm, mégis úgy éreztem, a kozmetikusok értenek valami csodálatoshoz, tudnak valamit, amit én nem. Ismerik a nőiség, a szépség, az ápoltság titkait, értik az érintés hatalmát.

A kozmetika először az egyetem alatt került a kezembe, akkor még franciául. Közreműködtem a francia kozmetikai szaklap magyarra fordításában. Apránként a részemmé vált ez a különleges világ – minden témakört fordítottam, olyanokat, amelyekről akkor még nem sok fogalmam volt: szakmai, biológiai, kémiai témájú szövegeket, sminkkel és wellnesszel foglalkozó írásokat, lassan egyre többet tudtam meg a szépségiparról. Később egy francia termékeket importáló cégnek fordítottam kozmetikai termékprezentációkat, és -leírásokat, összetevőlistákat. Egyre jobban belemerültem a témába, ennek a cégnek évekig dolgoztam ezután, és mindig a plafonig ugrottam örömömben, amikor egy újabb munkával kerestek meg, de arra mégsem gondoltam, hogy az egyetem után szakmát tanuljak…

2007-ben férjhez mentem, és a saját háztartással érkezett a kérdés is, hogy milyen vegyszereket használjunk. Ekkor kerültek a látóterembe a bio termékek és a környezetbarát gondolkodás.

2011-ben, amikor a nagyobbik lányomat vártam, először szappant készítettem otthon. Két évvel később kezdtem egyéb kozmetikumokat is komponálni a családomnak és az ismerőseimnek. Egy év alatt 300-nál is több arckrém, kézkrém, testápoló, sampon, szappan, és egyéb kozmetikum került ki a kezem alól. Ekkor kérdezte meg bőrgyógyász barátnőm, mégis miért nem tanulok kozmetikusnak… Homlokomra szívlapát, hát persze! Addig valahogy nem mertem, nem hittem, hogy én ezt megtehetném, pedig ekkorra már ez teljesen természetes lépés volt… 2013 szeptemberében jelentkeztem, és 2015 októberének végén végeztem kozmetikusként, azóta Budapesten dolgozom, az V. kerületi Bástya utcában.

Hozzászólások